Néhányan biztos értik a „dixis” latin mottóm, ami azt jelenti röviden: „elmondtam és megkönnyebbültem”.
Na, most megint így vagyok ezzel.
Mert elég ideges vagyok attól, ami az országban folyik.

Szerintem annyira szomorú, hogy az utóbbi 4 évben arról szóltak a nemzeti ünnepek, hogy a „közjogi méltóságok” hogyan védjék meg magukat a tüntetőktől és a nem-tetszésüket kinyilvánítóktól. Ezekre mindig van pénz, mindig van ember. A legdurvább ma az volt, hogy egy házaspárt a kisgyerekükkel azért nem engedtek be az egyik megemlékezésre, mert a gyereknél volt egy cumisüveg. Szerintetek Gyurcsány meddig akar még elmenni? Remélem, ezt más országokban nem hallják, mert túl azon, hogy kiröhögnek, már a szánalmas jelző sem fejezi ki a valóságot. Olyan családban nőttem fel, ahol nem éppen a kommunizmus hívei voltak visszamenőim. Mégis amikor március 15-e volt, valahogy önként is kimentünk megnézni az ünnepségeket, és soha nem éreztük, hogy ennyire piszkáltak és ellenőriztek volna, mint most. Ez a demokrácia? Szerintem inkább arról szól ez az egész, hogy egyesek nem bírják elfogadni, hogy „elkúrták” a dolgokat, hogy már semmi másra nem vágyik az emberek nagyobb része, csak hogy eltűnjenek végre. Jó lenne persze, ha valaki világosan is megfogalmazná végre az emberek számára, hogy ez hogyan lehetséges anélkül, hogy szétverjék a várost, vagy a rendőrök a tiltakozó emberek fejét. Az egyik bulvár lap címlapján láttam, hogy Gyurcsány anyuka nagyon szomorú, mert már nem bírja hallgatni, ha bántják a fiát. Hát kedves anyuka! Tessék szólni a fiának, hogy nézzen már magába, utazzon egy kicsit körbe az országban, menjen az emberek közé (ne csak azokra a párt rendezvényekre, ahova berendelik a nyugdíjas nénikéket tapsolni). Aztán ha megszólal a lelkiismerete, akkor tegye meg azt a kegyes lépést honfitársai felé, hogy beismeri végre, hogy ez nem sikerült, nem ért hozzá, és engedje, hogy a nép egy új választással eldönthesse, hogy kit szeretne az ország élén látni. Kicsit olyan, mintha túlélésre rendezkedett volna be mindenki. Mivel igazából sem a jog, sem a „demokrácia” nem teszi lehetővé, hogy a többség akarata megvalósuljon, így mindenki csak várja, hogy teljen el ez az 1 év a választásokig. És persze reménykedik, hogy addig nem tesznek még több dolgot tönkre. Emlékezzünk csak! 4 évvel ezelőtt elküldtek a rendőrségtől egy csomó embert, mondván, hogy feleslegesek, spórolni kell. Múlt héten teljesen komoly arccal ugyanazok, akik 4 évvel ezelőtt ezt megtették, most feltalálván a spanyol viaszt bejelentették, hogy növelni kell a rendőrség állományát. Ha jól emlékszem pont annyival, mint amennyit akkor kirúgtak. De rengeteg ilyen példát lehetne felhozni, ami az abszolút hozzá nem értést bizonyítja. Ezt ugyanis rajtuk kívül mindenki tudta, hogy nem lesz jó ötlet. Már látom előre, hogy az áfa-emelés miatt is még kevesebbet fogunk vásárolni – hiszen több pénzünk nem lesz – és ettől pont nem fog az állam bevétele igazából nőni. Viszont mivel csökken a kereslet még több vállalkozás, munkahely fog megszűnni. Ezek elég egyszeű piaci törvények… De úgy látszik, hogy csak nekünk. Szóval jó lenne már egyszer úgy ünnepelni egy nemzeti ünnepet, hogy az ember nem érzi magát megalázva, figyelve stb. és jó lenne, ha valaki elbénáz valamit ebben az országban, végre kapna valami ejnye-bejnyét.

Szerintem annyira egyszerű, hogy ha az egyik zsebemből kiveszek valamennyi pénzt, majd ugyanazt átrakom a másikba, akkor ettől még nem lesz több pénzem. Valami ilyesmit próbálnak Feriék, hogy valami történjen, de igazából ahhoz, amihez kellene, nem mernek hozzányúlni. Persze azért a végeredmény a mi szempontunkból negatív lesz, ezt azért tudjuk. És aki abban a „bűnös” körben van, hogy becsületesen dolgozik, és adót fizet, akkor benne van abban is, akiket időről időre elővesznek, és büntetnek ezért, azaz újabb és újabb bőrt próbálnak rólunk lehúzni. Persze a kormány szempontjából érthető, hogy azokat a rétegeket, akik még éppen a maradék szavazó bázisuknak mondható, nem akarják megbolygatni, mert akkor már rájuk sem számíthatnak jövőre.

Azért aki nézte a mai tv1 híradóját, és még bármiféle hittel bír kormányunk és vezetője iránt, akkor remélem végre észhez tér. Feri teljesen idétlenül el kezdte kérdezgetni, hogy a forint újabb zuhanása után vajon miért nem szólalt fel a lengyel vagy a cseh kormányfő is, akiknek országában szintén esett az árfolyam (mert hogy tőle ezt számon kérte a sajtó).

Sorry, de ezzel van tele a tv, az újságok.

Államcsőd közelében, még nagyobb eladósodás, rendkívül rossz közbiztonság, a cigányok és magyarok közti helyzet teljes eldurvulása…

Szerintem ennél több magyarázat nem kell, hogy az ember miért kezd el blogot írni.

Sokszor érzem úgy, hogy tudom, hogy mi fog történni, mit kellene tenni, aztán az is lesz. És nem azért, mert Nostradamus babérjaira török, hanem mert elég sokat tanultam, olvastam, utaztam és próbálok logikusan gondolkozni. Néha megdöbbenek, hogy ez sokaknak miért nem megy.

Úgy szoktam eddigi életemet röviden összefoglalni: hibába vagy szép, okos és ügyes, az még nem elég ebben az országban, hogy jól érezd magad.

(Kérem, hogy a blogomra rosszindulatú és obszcén hangú véleményeket ne írjatok, mert nem erről szól ez az egész.)